HTML

susnyás

ökocyber gonzo terepnapló

Fotoszintézis

Ha szimpatizálsz a Susnyással, segíts haladnunk tovább pár kWh áram, egy üveg szörp, vagy egy bringabelső árával!

 

Utolsó kommentek

Twitter


2013.03.15. 11:58 lsg404

A dobozos biogazda, a vízpartvédő, és a kanapészörfölő aktivista

A Birsbe mentünk munka után, ahol egy új dobozrendszer toborzóestje volt.

Héjjas Szilvia, a Kecskeméthez közeli tanyán tevékenykedő biogazda fog minden áldott héten elutazni a fővárosba annyi dobozzal, ahány előfizetője van, és lerakja ebben a ráday utcai kávézóban. A dobozba mindig idényzöldséget pakol, vagyis ami éppen megérett. Ez előrevetítve így fest:



birs01.jpg

és még így:


birs02.jpg

és így tovább.

Hideg, kemény kápé: 196k/év, ami 4900 HUF hetente. Elsőre soknak tűnhet, én a mi fogyasztásunkból, innen tudok viszonyítani: nekem nem kell 4.9k-nyi extra zöldség hetente. Neked attól még kellhet, ha mondjuk már kettőnél több tagú a háztartásod, vagy nem szoktál a Szatyorból rendelni.

Persze, ahogy korunk utcai költői szavalják, "ne csak nézz, láss is, van itt még más is".

A rendszer az AMAP Charta elveinek megfelelően működik, így visszaadva valami humánumot, valami érzést az élelembeszerzés aktusába. A Chartáról meglepően kevés és felületes információt adott a kereső így első körben, de logikusan is átgondolható, mire jó egy ilyen rendszer. A gazdának például biztos jobb, mert nem kell standpénzt fizetni, se hipermarketekkel alkudozni. A vásárló is jól jár elvileg, hiszen nincsen árrés. Finoman úgy tettem fel a kérdést a helyszínen, hogy a doboz tartalma ilyen áron versenyképes -e a biopiac áraival, és azt mondták, igen, jóval olcsóbb. Nem túl egzakt, de ez is valami. Aztán ott van a bizalmi viszony, ami kialakul. A vásárlóban kissé erősödhet a kapcsolat a termény, a föld, a természet irányába, ami mentálisan jót tesz, sőt, az AMAP kifejezetten támogatja a munka iránt érdeklődő fogyasztókat, hogy bevonódhassanak a gazdaság életébe, ha szeretnének. Aztán ott vannak az olyan távlatos hatások, hogy ezzel a kistermelők fennmaradását támogatja a város, amely meg azért jó, mert a helyi, családi gazdaságok a természeti táj karbantartásának, a helyi gazdaságok életerejének zálogai, mondhatni erősödik a város igényeit kielégítő vidék immunrendszere.

A helyi termelés, az élelmiszer-önrendelkezés elve egy Kecskemét-Budapest viszonylatban már sajnos sérül, mert a legszigorúbb meghatározás szerint 50 km-en belül kellene elfogynia minden kajának a megtermelés helyétől számítva, csak a felesleg mehet messzebre, de csak olyan helyre, ahol az adott terméket nem lehet megtermelni. Ez a fenntartható. De azért egy magyarországi viszonylatban ennél biztosan lazábban lehet ezt értelmezni, mert egy kétmilliós városnak nagyobb területre van szüksége maga körül. Egy regionális központként működő kisváros és a környékbeli falvak esetében jól működik az 50-es ökölszabály. Dehát még mindig jobb, ha kecskeméti paradicsomot eszik a pesti, mintha andalúziait, netán brazilt enne. 

Ha érdekel a dolog, a regisztráció folyamatos, kontaktok és még egy csomó infó itt.

Ezután a Sirályba mentem, a Fák a Rómain csoport meghívására, mert felkeltette az érdeklődésüket a múltkori poszt a vizes-növényes európai jógyakorlatokról. A Sirályba nem ott kell bemenni, ahol a címe van, és a weblapja olyan, hogy nem linkelem inkább, viszont igazi aktivista-fészek, adományalapú kocsmapulttal és az öreg házban valószínűtlenül terjeszkedő zegzugos terekkel, könyvtárral, beszűrődő szaxofonszóval, romantika és noir úszik a levegőben. Rövid ideig beszállhattam a közvetlen jövőtervezés folyamatába, aztán bevállaltam, hogy a Klímanagykövetség, és a Kék Zöld Álom projektet koordináló Climate-KIC nevű programot futtató, budapesti EIT-nexus révén elindítom ezt az ügyet, megírok pár e-mailt, aztán meglátjuk, történhet -e bármi érdekes ezen a vonalon. Ebben a tavaszi télben, az új pápával, a Google Reader beszüntetésének bejelentésével, a Negyedik Kiegészítéssel terhes cybertérben, és az elsődleges valóságban is, akkora búskomor kiábrándultság uralkodik jelenleg, hogy keserű mosolyokon kívül nem is várok semmit a fenti infók megosztásától, dehát ez a poszt a kedd estémről szól alapvetően.

Már várt rám Clover. Ő egy amerikai férfi, aki a Couchsurfing hálózaton keresztül talált tám, és Sara-Rose, illetve két (francia és flamand) srác után már a harmadik olyan vendégünk szándékozott lenni, aki direkt azért pályázott hozzánk szállásért, mert meg akart ismerni minket, a profilunkon feltüntetett öko-kötődések miatt. Vendégségbe nem tudtuk fogadni, és a találkozónk is hetek óta csúszott. Addig Clover sok kalandon átesett, szerzett bringát, ellopták tőle, belesétált az ELTE diáktüntetésébe, ott egy lány eligazította a Sirály és a Müszi felé, interjút készített a wekerle telepi transition csoport skót vezetőjével, bulizott az Instantban és a Corvintetőn, kifestette a szobát, ahol szállást kapott, és persze a kislányával töltött időt, aki nem sokkal több egyévesnél, és akinek az édesanyja éppen egy budapesti, 90 év körüli néni emlékiratait írja, együtt vele. Sok felfedezést egyébként nem hozott a beszélgetés, az a fajta volt, amikor ráismerünk arra, hogy az illetővel gyakorlatilag ugyanazt próbáljuk csinálni, és ezért még lesz dolgunk egymással biztosan. És ittunk pálinkát.

A ciklon első szemerkélő esőcseppjei alatt tekertünk haza. 


Szólj hozzá!

Címkék: doboz öko arcok karc klímanagykövetség helyitermék avárosaholélek


2012.12.14. 09:00 lsg404

lopakodó szimmetriák

Voltam életfeladat-tréningen.

A lényeg nagyon egyszerű, és a poszt lényege nem is ez, de összefoglalom: vizualizációs és önismereti gyakorlatokkal össze kell rakni egy adathalmazt vágyainkról, tehetségeinkről, inspirációinkról, és ezekből hipotéziseket építeni, majd e hipotéziseket ismét vizualizálva tesztelni, hogy éreznénk magunkat bennük.

A vizualizáció, mint mentális tréning, nagyon erős, és talán nem annyira a jelentőségének megfelelően kezelt eszköz. Én először vitorlázó-repülő képzésen, aztán a személyautós jogsira felkészítő tanfolyamon találkoztam ezzel a módszerrel. Annyit mondtak nekünk, mint pilótanövendékeknek, hogy “otthon is repülj”. Leülsz az ágyra, lecsukod a szemed, és mész egy iskolakört. De minden részletet alaposan elképzelsz, a felszállás előtti checklisttől kezdve az összes kormánymozdulatig. Egyszerűen átéled az élményt, ahogy tőled telik.

A tudatalatti ugyanis nem tesz különbséget képzelet és valóság között (te jó isten, mi mehet odabent?!). A koncentrált “elképzelést” használják sportolók edzésében, mert hasznosan helyre kerülnek azok a mozdulatok, amelyeket azok fizikai elvégzésével próbálunk elsajátítani, tökéletesíteni. Lehet, hogy csak városi legenda, de állítólag egy súlyos sérülésből felépülő, hónapokig ágyhoz kötött nő fejben jógázott, gondolom unalmában, meg gyakorlásként, hiszen azok komplex mozdulatsorok, nem árthat felidézni őket, hogy ne legyen olyan nehéz majd az újrakezdés. Ám a mentális ászanák eredményeként a nő izomrendszere sokkal kevésbé sorvadt el, mint az elvárható lett volna. A tudatalattija szerint ő jógázott és kész, és ennek emléke visszacsatolásként, enyhén, de bekódolódott az izmaiba is.

Éppen ezért sok esetben tudnánk helyesebb döntést hozni, ha a döntéshelyzet alternatíváinak eredményeit sorban, nagyon intenzíven elképzelnénk. Nem benyomásokra, “ösztönre”, előítéletünk és pszichikai rögzítéseink által befolyásolt felületes érzéseinkre kellene hagyatkozunk, hanem megdolgoztatni a képzelőerőnket. A mentálisan átélt élményen tesztelni tudjuk, hogyan éreznénk magunkat a valóságban is, ugyanebben a helyzetben.

Az életfeladat tréning tehát egyfajta spirituális (értsd: lélekalapú, felfogható ez teljesen materiális módszertannak is) pályaválasztási tanácsadó, ahol saját szellemi visszajelzéseinkből vonunk le következtetést.  Nekem az elmúlt évben eléggé kikristályosodott, hogy mivel szeretnék foglalkozni az elkövetkező egy-két évtizedben, a tréningtől csak megerősítést és ötleteket vártam, és kaptam is.

Ennyit erről, valójában csak egy kedves/hajmeresztő szinkronicitást szerenék elmesélni.

Az egyik feladat részeként arra kell visszaemlékeznünk, hogy kiskorunkban mik akartunk lenni, ha felnövünk. Abszolút semmi ilyesmire nem emlékeztem, teljes homály. A feladat meghagyta, hogy nyugodtan kérdezzünk utána ennek rokonainknál. Anyám is megerősített abban, hogy én sosem neveztem meg semmilyen karrierálmot, bár azt még óvodás koromban hangoztattam, hogy egyetemet akarok végezni - lehetőleg úgy, hogy az általános iskolát kihagyom előtte. Egyszer, “hülyeségből” mondtam egy ilyen kérdésre azt a választ, hogy “fagyiárus”. Nem sokkal azelőtt láthattam egyet, talán emiatt. A csoportban volt egy lány, aki azt mesélte az ő feladatsorán végigmenve, hogy gyerekként mindenkinek kamuból azt mondta, hogy “fodrász”, pedig nagyon nem akart az lenni, és közben egy kicsit szégyellte is magát, hogy ilyen ciki foglalkozást mond.

Az ezután következő feladatban öt olyan embert kell felsorolni, akik inspirálóan hatnak rád. Nálam ilyen esetekben az egyik személy, akit mindig megnevezek, az Henry Rollins.

rollins.jpg

 


Rollins meghatározó figurája volt a 80-as évek amerikai punkrock színtérnek, aztán az MTV korszakban legendává vált, majd világjáró lett, könyveket írt, rádió- és TV máűsorokat vezet, és spoken word esteket tart, amelyeken, mint azt volt alkalmam az A38-on megtapasztalni, szellemes, vicces, érdekes, illetve ámulatbaejtő sztorikat tol, és alapvetően jó hallgatni, jó előadó.

Mindig mindenben, amit csinál, fanatikus. Állhatatossága ámulatba ejtő, munkabírása rémületes, nem köt kompromisszumot, mindenkivel szembeszáll és mindig elmegy a végsőkig. Maximális odaadással adott elő a színpadon, egy olyan korszakban és közegben, ami a mai elkényelmesedett popkult közeg számára elképzelhetetlen körülményekkel járt.

Gyűlöli a felszínes, panaszkodó, képmutató embereket, a mindennapi üres csevejeket, a formaságokat. Határozott a véleménye. Igazi demokrata, acél a gerince, valószínűleg fehérizzásban van a lelkiismerete. Az a fajta ember, akinek szinte minden ember indul a létezése során, aztán elkezdi kötni a kompromisszumokat. Az ilyenek általában számkivetettek lesznek, de belőle a Black Flag énekese lett, és onnan már nem volt megállás. Úgy volt egy tetovált, kigyúrt állat metálos, hogy közben a rock’n roll életforma kliséit is ignorálva nem dohányzott, nem drogozott, nem iszik alkoholt (!) és nem eszik húst.

Körülbelül itt jártam, azt fejtegetve, hogy mi inspiráló benne számomra, amikor hirtelen fényt kapott az agyam, eszembe jutott valami, amit addig nem említettem, lehervadt az arcomról a mosoly, és nyögve tettem hozzá az addigiakhoz, hogy:

“...és egyébként mielőtt belépett a zenekarába, fagyiárus volt.”





Szólj hozzá!

Címkék: kult spirit karc