Az év vége mindig egy kontemplatív, összegző, tanulságlevonó és jövőtervező időszak, akkor is, ha a naptár csak egy emberi kreálmány, akkor is ha, idő nem létezik, csak az órák léteznek.
Nálam ez annyiban nyilvánul meg, hogy a párnapos nyugiban igyekszem előrehaladni a számos, későbbre elrakott linkkel, online tenni- és olvasnivalóval. Különösebb évösszegzés helyett most két példát hozok a szemem elé került tartalmakból, melyeknek van perspektivikus jelentése.
Tamera Európa egyik legfejlettebb ökoközössége, ez a videó az ő 2012-es évükről szól:
Ez a videó két dolog miatt érdekes számomra. Egyrészt valóban figyelemreméltó szintre jutottak el az önellátásban, és láthatóan van perspektíva a függetlenség fokozásában. Másrészt pedig Tamera egy oktatási-kulturális központtá fejlődött, amely fontos bizonyítéka annak, hogy az ilyen kezdeményezések nem arról kell, hogy szóljanak, hogy bevesszük magunkat a vadonba, és viszlát, civilizáció, hanem a kísérleti úton megtapasztalt tudásokat szerves, élő kommunikációval terjesztjük is, kurzusokon, konferenciákon, befogadva az érdeklődőket és nyitva a más rendszerben élők felé. A videó alapján úgy tűnik, elég jól szervezett keretek között foglalkoznak erőszakmentes kommunikációval, esővíz-megtartó tájat építettek ki, amely Honorable Mentiont kapott a Buckminster Fuller Institute éves versenyén, kísérleteznek alternatív gazdasági modellekkel (gift economy). Évtizedek teltek el azóta, hogy az elsők felépítették kunyhóikat ott és Tamera a most következő években válik teljesértékű modelltelepüléssé, amely sarokköve, szellemi műhelye lehet egy új, ember- és életközpontú társadalomnak.
(via Tamera Newsletter December 2012)
2012 egyik legnagyobb internetes trendje az infografikák uralma volt. Minden online design szakmunkás és fontbuzi örömére ezek a szép, színes oszlopok, körök és diagramok lettek a komplex információátadás univerzális eszközei, melyek befogadása során okosnak érezzük magunkat, és még vizuális élményt is átélünk közben. Az alábbi grafika a Colony Collapse Disorderről szól, melyet a Közös Agrárpolitika jövőjét és szerepét vázoló posztban említettem már (Sophia Antipolis!). A CCD a világszerte tapasztalható misztikus méhpusztulás fedőneve. A jelenségben az a költői, hogy a méhek tetemeit nem lehet megtalálni a kasoknál, mint az ismert betegségek esetében, vagyis a jelek szerint egyszerűen elhagyják a rajt, egyesével, és magányosan meghalnak. A jelenség Amerikában a legsúlyosabb, a méhpopuláció egyharmaddal csökkent az elmúlt néhány évben, de a brit szigeteken is érezteti hatását, és foltszerűen az egész világon tapasztalható. Ha valakinek nem lenne világos, miért több ez kuriózumnál: ha a méhekkel valami komoly baj lesz, akkor nekünk is annyi, mert olyan mezőgazdasági gépet még nem fejlesztett senki, amely a beporzást el tudná végezni.
A grafikáért ide kattints.
(via Greenpeace Hungary Twitter via beesfree.biz)
Utolsó kommentek