SUSNYÁS

Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #07 by Susnyas Transmissions on Mixcloud

LETÖLTÉS itt!

Visszatér a SZHMV! Most az önellátásba egyfajta Chuck Norris mentalitással belerobbanó, budapesti ex-bringásfutár, illetve bloggerkörökben jól ismert egykori énblogger következik, akit úgy hívnak:

Dmitrij Ivanovics Nyehljudov

Nyehi szakfordítással foglalatoskodó, útkereső fiatal volt, amikor belemerült a budapesti blogger szubkultúrába, majd a bringás futárok közösségébe, a 2000-es évek elején, míg lassan elhatározássá érett benne a gondolat, hogy offgrid önfenntartó életformát szeretne magának. A teljes utat bejárjuk vele az interjúban, az eszmeiség mellett a konkrét előkészületekről, praktikákról, helyválasztásról, szalmabála-építészetről és egyéb férfias témákról is szó esik.

Linkek, jegyzetek:

Nyehljudov újabb, most már félig tematikus blogja itt van.

Zene:

Albert Roussel - Résurrection Op. 4 (Szimfonikus prelűd Tolsztoj alapján)

IMMC - Royal Fixi Klub

Az adásokat tartalmazó posztokat ezen a linken lehet fellelni:

http://susnyas.blog.hu/tags/podkaszt

A Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, minden hónap utolsó napján, vagy teljesen máskor.

Mire jó a podkaszt?

Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!

Lesz majd direkt RSS és iTunes link is, most már NAGYON hamarosan!

Nemrég ismét ellátogattam a Helykeresők aktuális találkozójára. Ez egy olyan csoport, ahol az öko-életformák iránt érdeklődő, ökoközösségben élni vágyó városi arcok találkoznak egymással, és olyanokkal, akik valahol tartanak már ebben a történetben, ökofaluban élnek, önellátást közelítő gazdaságot visznek, vagy járják az országot vagy a nagyvilágot helyek, személyiségek, inspirációk, információk után kutatva. 

Az egyik főszervező, a földkeltés, többéves nagyszékelyi múlttal rendelkező permakultúrista kertész-informatikus Bőhm Géza ezúttal személyesen is meghívott, hogy a Bernece-projektről meséljek egy kicsit.

A találkozón aztán olyasmivel szembesültem, amivel eddig még soha. 

Számomra 4-5 éve kezdődött ez az útkeresés, megoldási modellek gyűjtése az aktuális társadalmi válságjelenségek enyhítésére, szociológiai és ökológiai inspirációk hatására, ezalatt jópár személyiséget, csoportot, vidékfejlesztőt ismertem meg, és akadtak közöttük polgármesterek is. De olyat még nem láttam, hogy egy polgármester deklaráltan ilyen "helykereső" embereket keressen azért, hogy reményei szerint velük állíttassa meg a település népességének fogyását, az elöregedést, a hanyatlás tendenciáit.

Alsómocsolád háromszáz fős népességű falucska Tolna és Baranya megye határán, Pécstől mindössze 25 kilométerre. Már vannak újonnan érkezett családok, akik folyamatosan ott élnek a településen, ők többnyire hollandok, beilleszkedésük zökkenőmentes volt. Dicső László polgármester a magyar ökofalvakat a kilencvenes évek eleje óta összekötő Élőfalu Hálózathoz fordult, itt találkozott az egyik helykeresővel. László érdeklődését felkeltették ezek a falvak, szeretné jobban megismerni működésüket és tapasztalataikat, megvizsgálni, alkalmazható -e ebből valami a falu számára, megfelelő -e ez az irány.

A szándékaik szerint a település egész rendezési tervét átdolgozzák azzal a céllal, hogy ez egy “befogadó” falu legyen. Sölétormos Jenővel együtt fognak dolgozni ezen, aki a somogyvámosi krisnavölgy vezetője volt, egy ideje a Helykeresők egyik pártolója és szellemi vezetője, a közelmúltban a kossuth téri egyhetes böjtje kapcsán vetült rá némi médiaérdeklődés.

A fiatalok faluban marasztalása reménytelennek tűnik, elvetették ezt az irányt. A településnek kell vonzóvá válnia: aki menni akar, az pedig menjen békével, aki jönni akar, jöjjön.

Ez a szándék, nincs még konkrét recept, de a jövevények befogadására akarnak hangsúlyt helyezni.

A településen egyébként működik például erdei iskola, 84 szálláshellyel, egy idősek otthona 42 férőhellyel, 17 hektár területen állattartó gazdálkodást végeznek, és van helyi pénzük. (!) Ez értelemszerűen a helyi áruk és szolgáltatások cseréjét segíti. A helyi gazdaságfejlesztési program keretében állatokat (liba, csibe) helyez ki az önkormányzat helyi lakosokhoz - ez manapság innovációnak számít, hiszen leépült az állattartás, a háztáji gazdálkodás vidéken, mindenütt. Minden megtalálható tehát, "csak ember kellene". Semmit nem érnek a projektek enélkül.

A faluban elég sok civil szervezet van. Az egyik az elszármazottak kapcsolattartására alapult, van patchwork klub, aminek tagja például egy angol hölgy, is akivel nem értenek szót, mégis jó a hangulat. Polgárőrség, idősek dalosköre, gyermek- és ifjúsági önkormányzat 6-21 évesek saját képviselő-testülete (!) valódi döntéshozatali helyzetekkel, tekecsoport. Mivel sokat pályáznak, sok rendezvényt szerveznek, kissé túl sokat is, hiszen az aktívak mennek el minden “szubkulturális” rendezvényre is.

Dicső úr tagja az Innovatív Polgármesterek Klubjának. Ez a kicsit misztikusan hangzó társaság nem rendelkezik saját webes jelenléttel, a Települési Önkormányzatok Országos Szövetségén belül jött létre, és mint kiderül, Dicső úr valójában az alapítók és ötletgazdák közé tartozik. 

 Itt merült fel a gondolat, hogy mivel ez a klub egy jó csapatnak tűnik, ez egy jó szűrés, akkor ezeket a településeket kéne végiglátogatni és felmérni, volna -e nyitottság az alsómocsoládi népességbővítési tervhez hasonló projektek indítására? 

Egyértelmű, hogy László szívesen látná a Helykeresőket egy többnapos látogatásra. Őt az érdekli, miért keres helyet valaki, és milyen az a hely, amit keres? 

Géza felhívta a figyelmet arra, hogy ez az igény nem annyira széles körben elterjedt. Sokan mozdulnának, de nem sokan mennének kis falvakba. Ezért Alsómocsolád megcélozhatja azt, hogy úgy is kommunikálja magát, mint az ilyen emberek befogadóhelye: ehhez viszont a falunak tudnia kell, hogy miért akarnak a helykeresők elmenni, vidékre költözni. Például a természet és az ökológia ilyen körökben jellemzően fontos. Ha Alsómocsolád ilyen központ szeretne lenni, akkor ebbe az irányba érdemes lehet tevékenykednie, ha ilyen irányba nyit, fejleszt a település, akkor meg fognak jelenni az erre fogékony érdeklődők. Mert mond ugyan néhány falu ilyet, de nem sok, és nem hangsúlyosan - tehát ez egy rés, egy lehetőség. A közösségfejlesztést intencionálisan bizonyára nehéz végezni - ezen lehetne esetleg úgy segíteni, hogy Alsómocsolád úgy építi fel az egész éves, pályázatokkal duzzasztott eseménynaptárát, hogy tematikájában teret enged az ilyen öko irányoknak. Így bekerül a település ennek a szubkultúrának a köztudatába, egyre többször mennek el, találkoznak ugyanazokkal az arcokkal, és közben gyakorlatban is formálódik a település a számára vonzó irányba (jurtakészítő tábor, szalmabála workshop, alkalmazkodó gyümölcsészet, stb), és ő maga is jobban megismerkedik a hely szépségeivel. Erre ráharaphatnak.

A beszélgetés konklúziója az, hogy a település rendezési tervének átalakítása mindenképpen megtörténik, és ehhez gyűjtenek információt, nyitottak a "célcsoport" felmérésére. A célcsoportot vonzó tematikus események sorozatán elkezdenek dolgozni, első körben egy egész hétvégés Helykereső találkozó lesz Alsómocsoládon.

A föld-, és házvásárlás témakörében elhangzik még, hogy a külföldiek jelenléte felnyomta az ingatlanárakat, ezért hoztak egy rendeletet: kétmillió forint kamatmentes kölcsönt adnak építésre, egymilliót vásárlásra. Az általános országos helyzettel szemben bőven van munkalehetőség a környéken - a két legfrissebb, hamarosan induló pályázati finanszírozású fejlesztés, amiről hallunk, az egy mini Planetárium, és egy valódi Boeing 737 szimulátor.

Polgármester úrnak ezután mennie kell, én csak emésztem a hallottakat. Én voltam 737 szimulátorban még a 90-es években, Athénban volt, akkor még összesen két hitelesített vizsgaközpont volt Európában, ahol lehetett a pilótáknak szimulátorozni. Nem tudom, pontosan mi épül Alsómocsoládon, de mindenképpen elég eredeti tájképi elem lesz egy hidraulikus lábakon álló 737-es szimulátorkonténer. Egy gyors keresésből kiderül, hogy 50 millióért már e-bayen lehet venni ilyesmit manapság.

Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #06 by Susnyas Transmissions on Mixcloud

Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #06 - Occupy Kishantos!

LETÖLTÉS itt!

Hatodik adásunkban a kishantosi ökogazdaság körüli turbulenciáknak eredtünk nyomába: a földbérlet lejárt, de a jelenlegi bérlők mégsem adják át a földet, ráadásul állításuk szerint jogszerűtlen módon folytatta le a Nemzeti Földalap a pályáztatást. Egy csomó szervezet és magánszemély állt melléjük. A hivatal által kijelölt átadás napján készült helyszíni riport anyagait párhuzamosan hallhatjátok adásunk vendége, Mangel Koppány lendületes monológjával, amiben sokminden kiderül arról, hogyan sodródhat egy átlagos, harmincas, diplomás budapesti férfi 2013-ban megállíthatatlanul bele az aktivizmus e sajátos formájába pusztán azzal, hogy végiggondol dolgokat. Az egész egy ceruzával kezdődött.

Linkek, jegyzetek:

A Greenpeace összefoglalója minden lényeges infóval

Mindenszentek Kishantoson - Búzavetés kézzel 

Ertsey Attila tanulmánya az autonóm kisrégiókról, prezentációban

A szaúdi “vízbányászat” néhány mondatban  

Nem találtuk nyomát a neten annak, hogy Nagy-Britannia földjeit kizárólag a korona birtokolná, például ebben a cikkben éppen azt írják, hogyan gyarapszik a külföldi tőke a tulajdonosok között:

http://www.theguardian.com/environment/2012/aug/26/english-farmland-prices-treble

De az tény, hogy a korona sok földet birtokol. Ez a "ki hol hogyan vehet termőföldet az EU-ban" kérdés egyébként elég kusza és feltáratlan, még foglalkozni fogunk vele.

Miért nem adják át? Íme a központ 8 pontja:

http://www.kishantos.hu/news/-n94.html

A legfőbb érvek:

- van olyan nyertese a földjüknek, aki el sem indulhatott volna

- a “mezei leltár” (a földek állapotának felmérése) alapján hektáronként 1 millió Ft járna nekik átadáskor, ennyi a tevékenységük miatti értéknövekedés

- maga az eljárás is jogsértő, több ponton

A pénteki riadó -

A HVG videója szintén a pénteki eseményekről

Koppány “Elmossuk Helyetted” projektje

Planet Error, kéthetente, pénteken, reggel 10-től a Tilos Rádión

A borítókép a Greenpeace-től származik, és nem Photoshop: azt a feliratot tényleg beleszántották a földbe.

Zene:

Morcheeba - Gimme Your Love

http://susnyas.blog.hu/tags/podkaszt

A Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, minden hónap utolsó napján, vagy teljesen máskor.

Mire jó a podkaszt?

Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!

Lesz majd direkt RSS és iTunes link is, hamarosan!

Damanhur, a portugál Tamera, a német Sieben Linden vagy a skót Findhorn mellett az ismertebb, kiépültebb európai ökofalvak közé tartozik. Piedmontban, Észak-Nyugat Olaszországban terül el, egy kis falu külső részein, természetvédelmi terület határában.

Mennyire öko ez az ökofalu?

A melegvíz 70%-át állítják elő napkollektorokkal, az áram 35%-át napelemekkel és vízturbinákkal. A fűtési célú energiaszükséglet 90%-a megoldott a környékbeli erdők fenntartható kezeléséből.

Az élelmiszerszükségletük felét látják el saját termelésből, tartanak disznót, tehenet, van haltenyészetük. Termesztenek zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, előállítanak tejet, mézet, bort, péksüteményeket.

Tevékenységük nagyobb része azonban nem kifejezetten a gazdálkodáshoz, önellátáshoz fűződik. Az ilyen központokhoz hasonlóan ők is képzéseket és rendezvényeket tartanak, melyek segítenek a közösség anyagi önfenntartásában, és erősítik az élő kapcsolatokat a külvilággal. Ezen kívül kísérleti projekteket menedzselnek, amelyekkel pályázati pénzekhez lehet jutni, és a fenntarthatóság terén máshol is bevethető modelleket kidolgozni.

Damanhur barlangjaiban vannak az Emberiség Templomai nevű eklektikus művészeti építmények, amelyek az online túra alapján úgy néznek ki, mintha valaki feltöltött volna a The Cell rendezőjének agyába több gigányi jehovista pamfletet, majd uralma alá rendelt volna egy hadseregnyi be-LSD-zett vakondot és egy hippi félszerzet kőművespáholyt, de a látvány a kétes ízlésvilágú képzőművészete mellett vagy ellenében is rémisztően lenyűgöző, vagy lenyűgözően rémisztő.

Damanhur egyébként saját, az évtizedek során folyamatosan csiszolódó alkotmányszerűséggel is bír, házi szabályrendszerben gyakorolva a bázisdemokrata elveket.

A Mag Vagy csoport járt már náluk, az ott készített kisfilmjük itt megtekinthető. Nem könnyen emészthető darab az émelyítő zongorafutamok, pánsípdallamok, és az ezó-spiri vonalon kötelező formanyelvi eszköznek számító giccses pátosz miatt, hát ezt nem vitatjuk, de vannak snittek a mindennapokról, facilitásokról benne.

Akárhogy is, 35 évnyi tapasztalat a fenntartható önmegvalósítás terén nem csak füst és félhomály. Három delegáltjuk jön Magyarországra, akik egy hét alatt ellátogatnak Gyűrűfűre, Krisnavölgybe, és Galgahévízre, megnézni ezeket a magyar ökoközösség-kísérleteket, illetve öko-spirituális szakértelmükkel hakniznak, gyorstalpaló kurzusokat adva.

Péntek este hat órára, a MagNet Bank központi fiókjának közösségi terében, egy fancy Andrássy úti épületben,  nyílt program keretében jönnek el a budapesti Helykeresők nevű, öko-életmód iránt fogékony érdeklődők laza közösségeként jellemezhető csoport estjére, ahol többek között én fogok tolmácsolni. Biztos izgalmas lesz, különösen nekem, mivel sosem tolmácsoltam még. Kiváló alkalom egy kis mélymerülésre az európai ökofalvak világában, a főváros szívében.

A provokatív Paraszt Wellness elnevezés alatt fut egy gömörszőlősi biogazdaság önkéntes programja, immár a huszonnyolcadik hosszú-hétvégés bevetésükre készülve.

Gömörszőlős Ózdtól északra, a szlovák határ mellett fekszik. Vadregényes vidék, kiváló természeti adottságok, hátrányos helyzet. Ide nem vezet út sehonnan, csak Kelemérből. Aztán az út véget ér, és az erdő veszi át az irányítást.

Egyre gyakrabban jut eszembe a lokális-autonóm energiarendszerek fejlesztése iránt elkötelezett dr. Nagy József kedvelt mondása, amellyel a Miskolc környéki kiserőműveket hálózatra kötve működtető klasztert, a Mikrovirkát bemutató prezentációit szokta zárni: A legszegényebb falu legszegényebb portáján kell az első téglát jól behelyezni: így épülhet fel az új Magyarország. A képzett, világlátott szakemberek és a tradíciókat ismerő helyiek együttműködésével tudnak működni a vidék apró, de oly’ fontos vidékfejlesztési think tankjei, mint a bükkaranyosi Bükk-MAK, a földbérleti szerződéseinek felmondásával  fenyegetett Kishantos, vagy éppen a gömörszőlősi Ökológiai Intézet:

“Az elnéptelenedő falu kiüresedő házai új feladatokat látnak el. A látogatóközpontban oktató és bemutató, valamint szállás épület került kialakításra, továbbá a gömöri ízeket kínáló konyha várja a vendégeket. Mindez 2011-ben egy KEOP program kapcsán megújult. Új oktató és bemutató épület létesült, és a meglévő energiatakarékos megoldások száma is bővült. A látogatók személyesen tapasztalhatják meg, hogyan lehet, érdemes megoldani az energiaellátást, a víztakarékosságot, a hulladékok feldolgozását, megismerhetik a fenntartható életmódhoz szükséges elméleti és gyakorlati ismereteket.

Az Intézet működtett egy bemutató gazdaságot is, ahol az érdeklődők megismerkedhetnek az organikus gazdálkodás formával, sőt maguk is részt vehetnek a gazdaság munkáiban, amely egyben a helyi ízek forrása is. A program keretében kiemelt figyelmet kapnak a hagyományos gyümölcsfajták, ezek újra honosítása, és a még megmaradt hagyományos gyümölcsösök fenntartási munkái. Ezek a félig meddig természetes gyümölcsösök csábító célterületei a botanikai túráknak, védett növények tucatjai, és azok kiterjedt populációi találhatók itt.”

- Idézet a Magyar Élőfalu Hálózat leírásából, melynek Gömörszőlős is tagja.

A 28. sorszámmal ellátott Paraszt Wellness-hétvége annyiban különbözik az eddigiektől, hogy a Telekom támogatásával fog zajlani. A fenntarthatósági üzenethez egyre gyakrabban nyúlnak a multik, ennek példája, hogy a magentás cég “Fenntartható tudatformálás” címen írt ki pályázatot tavaly, melynek egyik nyertese az Öko-Pack lett: a gömöri akciók főszervezője, Hankó Gergely hulladékfeldolgozással foglalkozó cége. A pályázat értelmében a Corvinus Budai Campusán (volt Kertészeti), a Díszkert 2013 kiállításon rendeznek kiállítást (2013. április 26-tól), és ehhez csatlakozik gyakorlati képzésként  a Paraszt-Wellness is, a támogatásnak köszönhetően bővített, 30 fős létszámmal.

A Május16-19 közötti akció fő célja az ősgyümölcsös megmentése és fenntartása. A hosszú hétvége a fenntartható falu projekt bemutatásával kezdődik, ami előadás, workshop, beszélgetés, faluvezetés és a biogazdaság megtekintéséből áll. A hétvége második felében következik az önkéntes munka, ami a falu elszigetelt gyümölcsösösének fenntartását, metszését, ültetési munkáit, kaszálását foglalja magába. A természetvédelmi szempontból is jelentős értéket őrző ősgyümölcsös a biodiverzitásban nélkülözhetetlen szerepet tölt be, menedékhelyként szolgál ritka, védett növényfajaink számára. Ebben a kis völgyben egy ekoton, másodlagos gyepbe ágyazódva 16-féle szilva szelektálódott ki az idők folyamán, ami mellett találunk alma, illetve körtefákat is. Ebbe a génmegőrző programba szeretnék bevonni az elszánt önkénteseket, “akik remélhetően továbbviszik majd a jó gyakorlatokat és vissza-visszatérnek majd a helyszínre tudásukat fejleszteni.”

A PW-re rárepült a teljes magyar öko-weben mostanában eltharapozó Ökoklikk program is, az MTVSZ kedvesen bumfordi környezettudatossági kampánya. Itt néhány jól ismert ökofaluba lehet menni hétvégézni, “jutalomként”, például Gömörszőlősre is. 

Mit is mondhatnánk? Próbáljátok ki. Nincsen Starbucks és szakadozik a Facebook, de valami mégis történik a természetben, inspiráló arcokkal együtt lógás közben az emberrel, ami megmagyarázhatatlan, ám baromijó.

Ott hagytuk abba múlt héten, hogy az élővilágot különös arányszabályok jellemzik, sejtszinttől egész tájegységek szintjéig, és az életet fenntartó alapreakció, a sejtekben lezajló égés ritmusa, illetve ennek emlősökre felskálázott megfelelője, a szívverés, matematikai állandóknak tekinthetők az élővilág teljes spektrumán: átlagosan 1,5 milliárd felé tendál minden egyes emlős  szívdobbanásának száma, a cickánytól a bálnáig, élethosszra vetítve.

A poszt Geoffrey West elméleti fizikus kutatásairól szól, a From Alpha 2 Omega című podcast műsorban vele készített interjút dolgozzuk fel. Itt is meg kell jegyeznünk, hogy ezek a posztok csak a felszínt kapargatják, a mélyebb megértéshez mindenképpen javasoljuk az eredeti, egyórás beszélgetés meghallgatását.

A mai posztban ezeknek az organikus hálózatoknak és ökológiai méretarányoknak az emberi társadalomban fellelhető megfelelőinek vizsgálatairól, azok döbbenetes és elgondolkodtató tapasztalatairól számolunk be. 

Geoffrey West és csapata, az élővilág számos állat- és növényfajának főbb tulajdonságait katalógusba véve, és ezen tulajdonságokat az élővilág méretskáláján tüzetesen vizsgálva talált rá a visszatérő arányosságokra, matematikai törvényszerűségekre. Természetesen izgatottan láttak neki a humán társadalom rendszerszintű elemzésének, hasonló, egyszerűen megszámolható tulajdonságokat keresve. Kezdésnek megvizsgálták a városokat. Vajon a városok is egymás felskálázott verziói? A válasz: igen. Bár van némi különbség. Egyrészt az élővilágban rendszeresen tapasztalt 3/4-es szabály helyett itt egy nagyjából 4/5-ös arány látszott kibontakozni: például a városok méretének megduplázásakor csupán 85%-al növekszik a benzinkutak száma, 100% helyett. A "ötödösség" megnyilvánul az átlagfizetésben, a megfázásos betegségek esetszámában, a HIV-fertőzöttek számában, az egyetemek számában, a bűncselekmények száma: ezek mind 15%-os arányban növekszenek átlagosan, ha bizonyos városokat összehasonlítunk 100%-al nagyobb városokkal. 

Fontos megjegyezni, hogy mindegy, hogy New York, Tokió, Caracas vagy Kiskunhalas a vizsgálat tárgya. A 15-85%-os törvényszerűség általánosnak mondható. Hogyan lehetséges ez? "Cities are people." - A városok emberek hálózatai, interakciói, nem többek és nem kevesebbek. Nem az utak, nem a kábelek, nem az épületek: az emberek, minden más csak a manifesztációja ezen skálázási törvényszerűségeknek.  Bár a "város" csupán 5-10 ezer éve van jelen a bolygón, mégis megvannak benne az általános arányosságok, mint a természetben. Minden hozzáadott érték, előny, és hátrány, ugyanolyan arányban növekszik a méret fokozásával. Az élővilágban a fiziológiai hálózatok adták e törvények megjelenésének infrastruktúráját, a városokban az emberek társas interakciói adják azt. Ez tehát nem fizikai, hanem teljesen virtuális hálózat - mely mégis ahhoz a fizikai térhez kötött, amelyet városnak hívunk. Itt tehát két hálózat dolgozik egymáson, mely bonyolultabbá teszi a helyzetet: mégis, e hálózatok matematikája jól láthatóan manifesztálja e skálázási törvényeket.

Az élővilágban tapasztalt skálázódáshoz képest azonban van egy másik, alapvető jelentőségű különbség: annak viselkedési szuperlineáris (X > 1), a növekedés minden esetben a paraméterek növekedésével jár, sosem csökken semmi, szemben a szublineáris (X < 1) törvényszerűségekkel, amelynek megfelelően például egy bálna szívverése vagy vemhessége jóval lassabb egy cickányénál.

Mit jelent ez? A társadalmi interakcióra alapuló rendszerben a nagyobb mindig hatékonyabb. A szabad piaci kapitalizmus nyílt végű, folyamatos gazdasági növekedésre alapoz - ez egy újabb bizonyítéka e filozófia természettudományos megalapozottságának. Ennek megfelelően a városok, és egyéb szocio-ökonómiai rendszerek számára az egyetlen út a növekedés, méghozzá exponenciális sebességgel, exponenciális mértékben.

A fenti rendszerben van azonban két fatális hiba - mint ahogy az talán már sejthető.

Az egyik, hogy a szuperlineáris rendszerek számára létezik egy végpont, amit a matematikában úgy neveznek,  "véges idő szingularitás" (finite time singularity). Ez azt jelenti, hogy a növekedő alany véges időben, tehát valamikor mindenképpen, végtelen méretűvé válik. Ez pedig a valóságban lehetetlen. Az anyagi valóságban e jelenség egy metaforája annak a nagyon is valódi jelenségnek, amikor az adott rendszer kifogy az erőforrásból, ami működteti azt, bármi is legyen az az erőforrás, gondolatok, ötletek, színes ceruzák, kőolaj. Ekkor a rendszer stagnál, majd összeomlik. Ezt el lehet kerülni, mint ahogy eddig el is kerültük: ennek módszere az innováció. Egy olyan fejlesztés, amely "visszaállítja az órát". Reseteli a gépet, újraírja a játékszabályokat - egy új értelmezési tartomány, mely révén a gyarapodás másik dimenzióban zajlik tovább. A nyílt végű növekedéshez innovációs ciklusra van szükség. Szén. Vas. Áram. Számítógép. Internet. Ismerős? 

Itt muszáj tennünk egy rövid saját kitérőt, leágazva az interjú elemzéséről. Ez a megfigyelés, bár önmagában nem új, mégis azért tűnik rendkívül fontosnak számunkra, mert figyelembe veszi azt a tényezőt, mely a glob-krit irányzatok, a liberális kapitalizmus bírálóinak hétköznapi kommunikációjában folyton figyelmen kívül kerül. Jól hangzó kulcsmondat, hogy "nem lehetséges végtelen növekedés egy véges bolygón", mint ami a Degrowth-mozgalom jelmondata is, de van benne egy fontos logikai hiba: a gazdasági növekedés miért ne válthatna pályát, miért ne lehetnének a bolygóval harmóniában való létezést lehetővé tévő innovációk a gyarapodás új motorjai? Szélparkok olaj helyett, mikrotranzakciók központi költségvetések helyett, 100% fedezettel kihelyezett hitelek a hitelek hitelezésének hitelezése helyett, fürkészdarazsak a permetezőszerek helyett, tudjuk, miről beszélünk. A rendszerkritika nem szokta számításba venni az innovációs óravisszaállításokat. (Egyébként megvannak ennek a vélt, kemény növekedési korlátnak a tényleges okai és összefüggései, melyekre ebben a posztban biztosan nincsen mód kitérni, de ennek a témának a hiánya egy fontos hibája a vonatkozó diskurzusnak, mert így nem eléggé komolyan vehetők ezek a kritikai filozófiai credók.)

A teoretikai keret másik  fatális hibája visszavezet a biológiához. Mint említettük, a biológiában szublineáris növekedés tapasztalható, mely egyszerűen úgy is megnyilvánul, hogy minél nagyobb vagy, annál lassabb az életed, például a szívverésed, az emésztésed, a szerveid működésének ciklusa hosszabb, és így tovább, mindenki tudja és érzi a különbséget az egér pörgős rohangálása, és az elefánt nyugodt kérődzése között. Ezek a hálózati tulajdonságokból következnek. A szociális interakciók hálózata azonban szuperlineáris: az élet tempója növekszik, a mérettel arányosan. Egy újabb közhely, matematikai alátámasztással. Mi következik ebből?

Ha az életünk tempója arányosan növekszik az urbanizáció révén, és ha a nyílt végű gazdasági növekedéshez innovációs ciklusnak kell történnie, akkor ezen innovációknak egyre gyorsabban kell bekövetkezniük a rendszer fenntarthatóságának megtartásához - mint ahogy ez történik is a valóságban.

Ezt a kettős gyorsulást Geoffrey West a következő hasonlattal írja le: egyre gyorsabban pörög alattunk a mókuskerék. Egy bizonyos tempónál a mókuskerék szétvetné magát, mert az anyaga nem bírja el a terhelést, ezért még ezelőtt a pont előtt át kell ugranunk a szomszédos mókuskerékre, mely más anyagból van, és még gyorsabban tud pörögni. Egy idő után ezt is úgy bepörgetjük, hogy megint ugranunk kell, de egyre kevesebb idő alatt elérjük ezt a sebességet minden mókuskeréken. A megfigyelés azt mutatja, hogy a nagy, fontos, áttörést okozó innovációk pontosan ilyen exponenciális módon követik egymást történelmünk során. A számítógéptől 25 év alatt jutottunk el a modern információs technológiáig, de évezredekbe telt eljutnunk a kőtől a vasig. Az "óravisszaállító" innovációk egyre gyorsabban jönnek, és kell, hogy jöjjenek.

Ezek a fatális hibák jellemzik a végtelen növekedés teóriáját, mely viszont a skálázódás révén az adatokban, tapasztalati úton nyilvánvalóan megjelenik. 

 Eddig a matek, innen már, ahogy prof. West megjegyzi, tisztán spekulatívan elmélkedünk a fentiek tapasztalatairól, nem a kemény matematikai törvényekről értekezünk.

Reductio ad absurdum: Ez a rendszer nyilvánvalóan nem fenntartható. Egy idő után, mindezek alapján, már folyamatosan ugrálnunk kell, és akár évek, sőt, hónapok alatt el kellene jutnunk egy következő meghatározó innovációig, mint mondjuk az IT-forradalom, ami nyilvánvalóan lehetetlen. 

Ha ez igaz, akkor meg kell változtatni a növekedésünk szuperlineáris jellegét, és itt ki kell térnünk a fenntarthatósággal kapcsolatos néhány általánosságra.

Mindannyian középkori királyok színvonalán élünk. Az a kényelem, amely egy átlagos nyugati középosztálybeli  számára hétköznapi, valóban meghaladja a középkor legnagyobb fényűzését, nem fázunk, biztonságban vagyunk az időjárás viszontagságaitól, a vadaktól, békében élünk, változatosan étkezhetünk, rengeteg kívánságunk azonnal teljesíthető - ez az ősi mesék álomképe.

Ha ki akarunk kerülni egy, e számok alapján nem fenntarthatónak tűnő, tehát rendszer-összeomlással járó kimenetelű forgatókönyvből, akkor annak alapját, a "növekedés" tisztán ökonómiai ideáját kell lecserélni valamilyen szocio-ökonómiai fogalomra, amely az "életminőség" fogalmához közelít. Ehhez pedig valamilyen forradalmi viselkedésmódra (revolutionary behaviour) lehet szükség.

 A szuperlineáris-szuperexponenciális növekedés hatása, hogy a társadalomban vannak olyanok, akik "obszcén" módon gazdagok. Bill Gatesnek nyilvánvalóan nincs szüksége 16 milliárd dollárra, és ő lenne az első, aki ezt bevallja, mint ahogy többségünknek sincs szüksége a saját életstílusára valójában, nagy házra, több autóra, csupán egyéni kapzsiságunk tart minket ezen a pályán, és valószínűleg ebben van szükség fundamentális változásra. Jelenleg többet akarunk. Hétmilliárdan vagyunk, maholnap tízmilliárdan leszünk, és mindannyian ezt az életet akarjuk, amit ma a fejlett társadalmak élnek. Milyen élet is ez?

Az élet fenntartásához, a metabolizmus működtetéséhez 100 watt energiára van szüksége egy embernek. ("alapvetően villanykörték vagyunk", ahogy West fogalmaz) A vadászó-gyűjtögető elő-társadalmakban az egyéni energiafogyasztás 200-300 watt volt. Egy átlagos mai amerikai energiafogyasztása 11 000 watt. Ez egy 30 tonnás állat (kb 12 elefánt) létfenntartásához lenne elegendő, és ez az életszínvonal a minimális elvárás az emberek többsége számára, ezt az energiamennyiséget kultúrától függetlenül szinte mindenki nagyon szívesen elhasználná. 10-11 milliárd emberre vetítve pedig nagyon nehéz valamilyen rendkívüli, drámai mértékű változás nélkül fenntarthatónak látni a társadalmunk rendszerét.

Eheti írásunkban az elméleti fizikus Geoffrey West izgalmas és inspiráló felfedezéseiről számolunk be, melyekből igen nagyívű tanulságokat vonhatunk le, vagy legalábbis merhetünk következtetni olyanokra, az ökoszisztéma, benne az emberi társadalom, végső soron az egész élővilág törvényszerűségeit tekintve - az egerek szívverésétől a városaink szerkezetéig.

A posztban egy angol nyelvű interjút dolgozunk fel szövegesen, melyet a podcaster Tom O'Brien készített Westtel, From Alpha 2 Omega című adásának egyik epizódjaként. A szériában Tom a Susnyást is foglalkoztató témákban választ interjúalanyokat, az euróválságtól a permakultúráig, elég annyit megjegyezni, hogy ez a podcast az orosz-amerikai doomer sztárblogger Dimitrij Orlov meginterjúvolása révén került a mi látókörünkbe. Ennek megfelelően, ha kedves olvasónk figyelmét felkeltik az alább leírtak, mindenképpen ajánljuk az eredeti interjú meghallgatását, hiszen ott sokkal szakmaibb és koherensebb formában hangzik el mindaz, amit mi egyszerű ökobloggerként leszűrünk most, valahogy így:

Geoffrey West tehát kvantumfizikával, kvarkokkal, gluonokkal, fekete lyukakkal, húrelmélettel töltötte hétköznapjait, míg 50-es éveibe érve elkezdte foglalkoztatni az öregedés, és a halál. Persze, egy elméleti fizikust nem tim burtoni, byroni, vagy skandináv metálzenei összefüggésben kezd érdekelni ez a téma, hanem csendes estéi során a biológiai szakirodalomban olvasgatott, az után érdeklődve, hogy miért nagyjából pont száz év az emberi élet maximuma, miért nem húsz, vagy miért nem inkább mondjuk ötezer? Minden innen kezdődött.

Az élettartam elsődleges meghatározó faktora az anyagcsere. A különböző élőlények metabolizmusa között feltűnő hasonlóságok akadnak, melyek bizonyos törvényszerű arányosság (scaling laws) szerint változnak fajról fajra. Az élővilág lenyűgöző aránykülönbségekkel operál, hiszen a sejt-szerkezeti szinttől ökoszisztéma szintig terjed. Ahogy haladunk méretben és összetettségben felfelé, a paraméterek folyamatosan változnak, és nem a növekedés arányának megfelelően (ez a változás akaratlan velejárója - unintended consequences of change), de nem is csak úgy össze-vissza, hanem feltűnő, visszatérő arányosságok mentén. De ne csigázzunk tovább, nézzünk egy példát!

Teljesen általános ökölszabály, hogy ha A élőlény tömege a tízezerszerese B élőlény tömegének, akkor A metabolikus rátája B élőlényének ezerszerese lesz. Vagyis ha négy nagyságrenddel növelem a tömeget (tíz a negyediken), csupán három nagyságrenddel növekszik meg az energiaigény (tíz a harmadikon), ennyire érvényesül a méretgazdaságosság. A nagyobb hatékonyabb. De mindig így: 3/4-es arányban mozog ez a két paraméter. Ez matematikai törvényszerűségként (power law) jelentkezik az élővilág teljes spektrumán.

De nem csak ez a kettő. Ez a szabály érvényes akkor is, ha a szívverés gyorsaságát, az élettartamot, és még egy halom fiziológiai paramétert vizsgálunk a skálán, ugyanilyen fix arányok jönnek elő. Ez, ha belegondolunk, nagyon különleges tény, hiszen úgy tudjuk, hogy az evolúció véletlenszerűségen alapul, az élőlények véletlenszerű mutációkon esnek át generációról generációra, és a saját, speciális környezetükben érvényesülő természetes szelekció dönti el, hogy az új tulajdonságok sikeresebb fajt eredményeznek -e. Mégis, ez az arány egy vezérelvként folyamatosan érvényes marad. Tömeg alapján bármikor meg lehet tippelni, hogy az adott lény élettartama, pulzusa, napi kalóriaigénye, ivaréretté válási életkora, kölykeinek átlagos vemhességenkénti létszáma mennyi lesz, és a tipp meg is fog állni. Mi az ami közös? Hogyan lehetséges, hogy ez a törvény meghaladja a rendszer véletlenszerűségét (transcends design)?

A hálózatok. Idegrendszer, érrendszer, sejtek, szervek... minden élőnyben hálózatok dolgoznak, ezeken keresztül nyilvánulnak meg ezek az univerzális matematikai szabályok. A megfigyelések alapján ezek a szabályok a következők:

1. Térkitöltés

Az élőlény testében a hálózatok érjenek el mindent optimális elrendezésben, legyen minden, mindenhol.

2. Modularitás

A végpontok mérete állandó, csupán ezek száma skálázódik. A cickány és a kék bálna felépítésében is vannak közös elemek: például testük külső rétege lényegében ugyanolyan hámsejtekből áll. A bálnának egyszerűen sokkal több van belőlük.

3. Optimalizáció

Az élőlény fenntartó rendszereit optimalizált működésig fejleszti az evolúció. Ez azt jelenti, hogy az élőlény létfenntartása, esetünkben a szívverés, a lehetséges energiaminimummal megtörténjen. Így az összes többi energia a létfenntartásra, lényegében reprodukcióra fordítható (darwinian fitness).

A 3/4-es aránnyal kapcsolatban egy igazán döbbenetes megfigyelés a következő: ez az arányosság pozitív és negatív előjelű is lehet, és két paraméter összevetésekor ez igen meglepő eredményre vezet:

Ha a tömegskálán tízezerszeresre lépünk fel, ott a szívverés az egytizedére csökken (mínusz 10/10 000, azaz mínusz 1/4 nagyságrend), viszont az élettartam a tízszeresére nő (plusz 10 /10 000, azaz plusz 1/4 nagyságrend). Tízzel osztok, majd tízzel szorzok... az eredmény egy.

Vagyis minden egyes élőlénynek átlagosan ugyannyiszor dobban meg a szíve élete során.

Ez a szám egyébként átlagosan 1,5 milliárd.*

Egy ember esetében ez átlagosan 30-40 évnek felel meg: pontosan ennyi volt az élettartamunk, mielőtt ezt a sok hasznos szociális és technológiai felfedezést megtettük, így ezeket a szabályokat mi már megszegjük. (We violate many of these laws now because of socioeconomic activity.)


Mint látható, a hálózatosodás kezdete az Élet, az evolúció kezdete (evolvability). Az együttműködés optimalizálja a rendszert. Vajon ha ezek az arányossági szabályszerűségek sejtszinttől ökoszisztéma-szintig áthatják az élővilág működését, érvényesek maradnak emberi társadalmakra is? Milyen arányok, milyen szabályok szerint? És mire lehet ebből következtetni az emberi-indusztrális, globális társadalom további történetét tekintve? A következő posztban Geoffrey West ezekre a kérdésekre adott válaszaival fogunk foglalkozni.






*: vigyázz, ha ebből azt a következtetést vonod le, hogy akinek magasabb a pulzusa, az kevesebbet fog élni, akkor súlyos általánosítás hibájába esel. ne feledjük, hogy ez a szám egy átlag, rengeteg, különböző tömegű élőlény különböző szívverésű példányának átlag pulzusából van extrapolálva. nem univerzális érték, hatalmas "zajjal" dolgozik, sok élőlény fajnak valamivel több, másoknak valamivel kevesebb jut ennél a számnál, de ez az az átlag, ami körül mozog ez a paraméter az élővilág teljes méretskáláján

A Birsbe mentünk munka után, ahol egy új dobozrendszer toborzóestje volt.

Héjjas Szilvia, a Kecskeméthez közeli tanyán tevékenykedő biogazda fog minden áldott héten elutazni a fővárosba annyi dobozzal, ahány előfizetője van, és lerakja ebben a ráday utcai kávézóban. A dobozba mindig idényzöldséget pakol, vagyis ami éppen megérett. Ez előrevetítve így fest:

és még így:

és így tovább.

Hideg, kemény kápé: 196k/év, ami 4900 HUF hetente. Elsőre soknak tűnhet, én a mi fogyasztásunkból, innen tudok viszonyítani: nekem nem kell 4.9k-nyi extra zöldség hetente. Neked attól még kellhet, ha mondjuk már kettőnél több tagú a háztartásod, vagy nem szoktál a Szatyorból rendelni.

Persze, ahogy korunk utcai költői szavalják, "ne csak nézz, láss is, van itt még más is".

A rendszer az AMAP Charta elveinek megfelelően működik, így visszaadva valami humánumot, valami érzést az élelembeszerzés aktusába. A Chartáról meglepően kevés és felületes információt adott a kereső így első körben, de logikusan is átgondolható, mire jó egy ilyen rendszer. A gazdának például biztos jobb, mert nem kell standpénzt fizetni, se hipermarketekkel alkudozni. A vásárló is jól jár elvileg, hiszen nincsen árrés. Finoman úgy tettem fel a kérdést a helyszínen, hogy a doboz tartalma ilyen áron versenyképes -e a biopiac áraival, és azt mondták, igen, jóval olcsóbb. Nem túl egzakt, de ez is valami. Aztán ott van a bizalmi viszony, ami kialakul. A vásárlóban kissé erősödhet a kapcsolat a termény, a föld, a természet irányába, ami mentálisan jót tesz, sőt, az AMAP kifejezetten támogatja a munka iránt érdeklődő fogyasztókat, hogy bevonódhassanak a gazdaság életébe, ha szeretnének. Aztán ott vannak az olyan távlatos hatások, hogy ezzel a kistermelők fennmaradását támogatja a város, amely meg azért jó, mert a helyi, családi gazdaságok a természeti táj karbantartásának, a helyi gazdaságok életerejének zálogai, mondhatni erősödik a város igényeit kielégítő vidék immunrendszere.

A helyi termelés, az élelmiszer-önrendelkezés elve egy Kecskemét-Budapest viszonylatban már sajnos sérül, mert a legszigorúbb meghatározás szerint 50 km-en belül kellene elfogynia minden kajának a megtermelés helyétől számítva, csak a felesleg mehet messzebre, de csak olyan helyre, ahol az adott terméket nem lehet megtermelni. Ez a fenntartható. De azért egy magyarországi viszonylatban ennél biztosan lazábban lehet ezt értelmezni, mert egy kétmilliós városnak nagyobb területre van szüksége maga körül. Egy regionális központként működő kisváros és a környékbeli falvak esetében jól működik az 50-es ökölszabály. Dehát még mindig jobb, ha kecskeméti paradicsomot eszik a pesti, mintha andalúziait, netán brazilt enne. 

Ha érdekel a dolog, a regisztráció folyamatos, kontaktok és még egy csomó infó itt.

Ezután a Sirályba mentem, a Fák a Rómain csoport meghívására, mert felkeltette az érdeklődésüket a múltkori poszt a vizes-növényes európai jógyakorlatokról. A Sirályba nem ott kell bemenni, ahol a címe van, és a weblapja olyan, hogy nem linkelem inkább, viszont igazi aktivista-fészek, adományalapú kocsmapulttal és az öreg házban valószínűtlenül terjeszkedő zegzugos terekkel, könyvtárral, beszűrődő szaxofonszóval, romantika és noir úszik a levegőben. Rövid ideig beszállhattam a közvetlen jövőtervezés folyamatába, aztán bevállaltam, hogy a Klímanagykövetség, és a Kék Zöld Álom projektet koordináló Climate-KIC nevű programot futtató, budapesti EIT-nexus révén elindítom ezt az ügyet, megírok pár e-mailt, aztán meglátjuk, történhet -e bármi érdekes ezen a vonalon. Ebben a tavaszi télben, az új pápával, a Google Reader beszüntetésének bejelentésével, a Negyedik Kiegészítéssel terhes cybertérben, és az elsődleges valóságban is, akkora búskomor kiábrándultság uralkodik jelenleg, hogy keserű mosolyokon kívül nem is várok semmit a fenti infók megosztásától, dehát ez a poszt a kedd estémről szól alapvetően.

Már várt rám Clover. Ő egy amerikai férfi, aki a Couchsurfing hálózaton keresztül talált tám, és Sara-Rose, illetve két (francia és flamand) srác után már a harmadik olyan vendégünk szándékozott lenni, aki direkt azért pályázott hozzánk szállásért, mert meg akart ismerni minket, a profilunkon feltüntetett öko-kötődések miatt. Vendégségbe nem tudtuk fogadni, és a találkozónk is hetek óta csúszott. Addig Clover sok kalandon átesett, szerzett bringát, ellopták tőle, belesétált az ELTE diáktüntetésébe, ott egy lány eligazította a Sirály és a Müszi felé, interjút készített a wekerle telepi transition csoport skót vezetőjével, bulizott az Instantban és a Corvintetőn, kifestette a szobát, ahol szállást kapott, és persze a kislányával töltött időt, aki nem sokkal több egyévesnél, és akinek az édesanyja éppen egy budapesti, 90 év körüli néni emlékiratait írja, együtt vele. Sok felfedezést egyébként nem hozott a beszélgetés, az a fajta volt, amikor ráismerünk arra, hogy az illetővel gyakorlatilag ugyanazt próbáljuk csinálni, és ezért még lesz dolgunk egymással biztosan. És ittunk pálinkát.

A ciklon első szemerkélő esőcseppjei alatt tekertünk haza. 

A Római Part tervezett beépítése ismét aktualitást ad a modern városok és az őket átszelő folyók közötti szerves, lélegző kapcsolat, kölcsönös erőforrás-hasznosítás témájának.

A permakultúra tizenegyedik alapelve szerint a szélek, a határok az elsődleges és legfontosabb zónái egy adott élettérnek. Könnyű megérteni, miért: a széleken mindkét határos élettér hatásai érvényesülnek, ezért ott a leggazdagabb a diverzitás, hiszen a mindkét területen otthonos fajok egymással is találkoznak, és ehhez még jönnek a kifejezetten az átmeneti zónát kedvelő életformák is. Ezért olyan fontos élőhelyek az ártéri erdők, a folyótorkolatok, vagy akár a rétek és erdők határterületei.

A modern városok és folyóik kapcsolatának történelme hullámzó, az egykor a települések koszorúereiként szolgáló természetes folyóvizek sok esetben óriás szennyvízelvezetőkké váltak, teljesen leválva az őket körülvevő metropoliszok élettereiről. Budapest tankönyvi esetté fejlődöt e tekintetben, a rakparton húzódó autópályáival, melyek hatásait tompítani próbálják az olyan kezdeményezések, mint a Plázs, és az olyan csoportok, mint a Valyo.

A Blue Green Dream projekt célja, hogy várostervezők, mérnökök, vízügyi szakemberek együttműködésével megoldásokat dolgozzon ki a modern nagyvárosok olyan problémáira, mint a túlhevülés, az áradások, vízellátási zavarok, zajterhelés, szennyezett levegő, elsősorban az esővíz elfogásával és betárolásával, illetve a városi vegetáció fejlesztésével, leginkább zöld tetők révén. A növényzet felszívja a vizet, segít hűvösen tartani a tetőket, a város klímáját pedig természetes módon kondícionálja. 

Emberhalálokkal dobálózni eléggé bulvárízű fogás, mégis tagadhatatlan, hogy akár egy fokos hőmérsékletcsökkentéssel ezrek életét lehetne megmenteni - a 2003-as európai hőhullám direkt oka volt ötvenezer városlakó halálának.

A Blue Green Dreamben leginkább oktatási intézmények és néhány hi-tech vállalat vesz részt, de a brit szupermarketlánc, a Sainsbury is beszállt egy 120 ezer eurós PhD kutatás finanszírozásával, amelytől jelentős energia-megtakarítást remél. Az ilyen üzletekben üzemelő számos hűtő- és fűtőberendezés rengeteg elillanó hőt termel feleslegesen, ennek hasznosítása az áruházlánc célja. A teherautó-forgalom zaját pedig növényfallal tervezik tompítani.

A klasszikus berlini repülőtér, a Tempelhof főépülete sokáig a világ legnagyobb területű összefüggő tetőzetével rendelkezett, és még most is a harmadik helyen áll ezen a listán. Erre a tetőre most az esővíz betárolására és hasznosítására alkalmas rendszert telepítenek, a kísérlet célja, hogy megvizsgálja, mennyi vizet takaríthat meg ezzel a német főváros. Hasonló kék-zöld projektek indulnak Párizsban és Rotterdamban is.

London városa rendszeresen komoly EU bírságot fizet a Temzébe vezető szennyvízcsatornák gyakori túltöltődése miatt. A "kék-zöld" megoldások segíthetnek a városnak a rendszerre alkalmanként ránehezedő rendkívüli nyomás tompításával, hasonló megoldásokat már sikeresen alkalmaztak Philadelphiában, Portlandben és Melbourne-ben.

A Blue Green Dream a Climate-KIC keretében zajló, első körben négyévesre tervezett projekt. A Climate-KIC (Knowledge-Innovation Community, Tudás-Innovációs Közösség) az EU (budapesti székhelyű) innovációs központjának (EIT) egyik munkacsoportja, amelyben innovatív cégek, oktatási intézmények és a közszféra képviselői dolgoznak együtt fenntarthatósági projekteken, és amely saját önkéntes-hálózatában több Klímanagykövet is képviseli hazánkat. A hálózat egy brit PR-szakértő önkéntesét éppen a Nagykövetséggel (illetve a magyar Ozone Network tévécsatorna szerkesztőségével) kapcsolta össze ez a program. Helen Salisbury-nek jómagam mutathattam be a Nagykövetség tevékenységét, amíg veterán tagjaink Spanyolországban ismerkedtek helyi kezdeményezésekkel a Climate KIC évente megrendezett rotációs, helyi szintű kapcsolatépítő szakaszában, november végén.

A Római parti események  egy szép, rekreációs, természetes övezet megtartását követelő civilek, és a terület ingatlanfejlesztésében érdekelt gazdasági-politikai érdekcsoportok összecsapásának tűnhet. Azonban azt sem állítja senki, hogy a Rómain minden a legnagyobb rendben. Ha már itt van Budapesten az EU egyik legfőbb szellemi műhelyének koordinációs bázisa, amely a városok és a természetes megoldások optimalizálásával törekszik  az élhetőbb Európa megteremtéséért, és ha a Blue Green Dream projektbe szabadon lehet nevezni bármilyen európai projektet, vajon nem lenne -e érdemes a Római Part fejlesztését a "Hippik versus Tőke" narratívából kiemelve a civilek, az önkormányzat és a magántőke együttműködése felé terelni, akár egy budapesti kék-zöld projekt kezdeményezéseként?