HTML

susnyás

ökocyber gonzo terepnapló

Fotoszintézis

Ha szimpatizálsz a Susnyással, segíts haladnunk tovább pár kWh áram, egy üveg szörp, vagy egy bringabelső árával!

 

Utolsó kommentek

Twitter


2014.10.09. 15:09 lsg404

Nyitva a Menedék - designer cuccokkal a menekültekért


Pop-up store-ok nyíltak városszerte a Nyitva fesztivál keretében. A migránsok ügyét kreatív módon megjelenítő Kult by Menedék megnyitójára mentünk el.

Október 1-én elstartolt, és egész hónapban tart a Nyitva fesztivál. Az újabb, a kihasználatlan városi tereket okosan hasznosító események sorába illeszkedő feszt létrehozói kiadó üzlethelyiségeket gyűjtöttek csokorba, és egyhónapos pop-up store-okká alakítják őket, pályázaton kiválasztott szervezetek projektjeinek lehetőséget nyújtva.

1. Kustos Nikolett.jpg

A Magyarországra érkező menekültek ügyét támogató Menedék Egyesület kilenc művészt kért fel, hogy grafikusan jelenítsék meg a különböző kultúrák találkozásában rejlő lehetőségeket.

A hangsúlyosan átmeneti, és erre a hangulatra okos beltéri dekorációkkal rásegítő Káldy Gyula utcai üzlethelyiséget teljesen megtöltötték a kezükben borospoharakkal a kétszintű térben falra nyomott formában is jelen vannak az alkotások, a galérián a ruhadarabokból lehet válogatni, míg lent a Naspolya Nassolda jóvoltából kóstolhatnak meg nyers vegán egészséges nassolni valókat a betérők.

1. Lazin Damján.jpg

Az első – afgán menekült gyerekek rajzait gyűjtő – kollekció után most feltörekvő és már neves művészeket kért fel az egyesület a migráció, sokszínűség témáit feldolgozó alkotásaik felhasználására. A provokatív, vicces, vagy szimplán menő grafikákkal nyomott ruhák egyedi darabok, megvásárlásukkal  az egyesület munkáját, így a migránsok és menekültek társadalmi integrációját lehet segíteni, a sokszínűség szépségének üzenetét erőltetettség nélkül közvetíteni.

A trikók, pólók mellett hosszabb felsők is akadnak, a grafikák többnyire kedves könyvillusztrációkra emlékeztetnek. Kedvencünk a sakktábla mellett álló tweedzakós róka és kopó kettőse egy “úgy űnik, van egy közös hobbink” üzenettel.

A divatüzlet-kiállítótér falait a Színes Város művészei díszítették a ruhákon látható grafikákkal rezonáló festésekkel.

A vernisszázs házigazdája, a Kult by Menedék brand managere, Kovács Boglárka elmondta, hogy a hozzáadott értékkel bíró hétköznapi tárgyakban pont az a jó, hogy nem feltétlenül interkulturális üzenethordozóként nyúlunk hozzájuk. A céljuk, hogy az erre nyitott, de a témával nem napi szinten érintkező fiatalokat érjék el.


3. Lazin Damján.jpg

Ha valaki egy ilyen ruhát visel, akkor egy üzenet hordozójává válik, ami önmagában is gesztus: beszélgetések kezdeményezője is lehet, gondolatokat indíthat el. Éppen ezért vannak nagyon direkt kijelentéseket, felhívásokat megjelenítő ruhák, és vannak finoman rezonáló, szubtilisen kommunikáló, játékosabb darabok.

 

A pop-up store egész hónapban megtalálható a Káldy Gyula utca 7. szám alatt, de érdemes megnézni a fesztivál weboldalán a többi ideiglenesen beköltöző projektet is.

A fotók Kustos Nikolett és Lazin Damján munkái.


Ezzel a poszttal amúgy azért vártam majdnem egy hetet, mert megpróbáltam pár helyen megjelentetni, és több napot gondolkodtak rajta, mielőtt nemet mondtak. Mondjuk a Nők Lapja Café és a Marie Claire számára érdekes volt a sztori.

Szerintem a menekültügy egyébként jóval komolyabb súlyú dolog, mint amekkora a médiareprezentációja, és ha minden úgy megy tovább a világban, ahogy mostanában megy, akkor kifejezetten erőteljes hatása lesz a beinduló migrációnak Magyarországra is. Egyébként a menekülthelyzet jelenleg a II. világháború idejéhez hasonló mértékű, már most is. 

Úgyhogy tudtam egy jót beszélgetni erről Kováts Andrással - hamarosan ennek tanulságairól is posztolok majd.




 

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: migráció longemergency avárosaholélek


2013.08.05. 22:08 lsg404

Fecskevész



"A Magyarországon nyarukat töltő fecskék létszáma évről évre folyamatosan csökken, s nemcsak a becslések szerint, hanem szemmel is látható a változás.

Számos oka van ennek, például a környezetszennyezés, meggondolatlan hulladékkezelés, és az emberi mentalitás.

A molnárfecskék egyedszáma 65 százalékkal, a füsti fecskéké 44 százalékkal, a partifecskéké pedig 30 százalékkal csökkent 10 év alatt Magyarországon." - adta hírül a GreenR a sokszinuvidek.hu cikkét.

 

Na de várjunk már egy pillanatot, MENNYIRE DURVA SZÁMOK EZEK?? 65, 44, 30 százalék? Tíz év alatt? Dehát ez kész fecske-genocídium. Egy fecske-apokalipszis zajlik szemünk láttára, és mit teszünk ellene? Hol az IMF? HOL A TEK?? Hol van Orbán Viktor, miért nem tapodja gumicsizmás lába a falétrák fokait, s vizsgálja nagyítóval a fészkek statikai állapotát, komor megfontoltsággal orcáján?

A fecske egyrészt egy rendkívül rokonszenves állat, viccesen cikázik, lehet neki szurkolni fészeképítéskor, és várni, amikor visszajön tavasszal, és szerintem nektek, urbánus értelmiségieknek is megvannak ezek a fecske-flessek gyermekkorotok vidéki nyaralásaiból. Ha nem szól senki, én sem veszem észre, hogy már nem cikáznak, hogy nem ülnek annyian a dróton, hogy alig van fészek az ereszek alatt. Ezek nem olyasmik, amiket észreveszünk, csak eszünkbe jut egyszer hirtelen, amikor már emlék az egész.

Na ne, nenenene, a fecskéket ne már. Nem akarok fecske-nélküli Magyarországon élni, az a világ, amiben fecske-nélküli Magyarország van, az nagyon más, nagyon idegen, nagyon rémisztő.

Egyébként bizonyára van egy csomó hasznuk is, esznek legyet meg szúnyogot, a nosztalgikus funkción túl, dehát igazából a természetben minden jó valamire. ("nincs semmi, amit ne kellene tisztelnem, nincs semmi, ami többet érne annál, ami még van" )

Szóval írtam gyorsan ennek a Magyar Madártani Intézetnek, akiket citál ez a cikk, hogy mégis mi van, és hogy sárgyűjtő helyek installációjára mi a bevett knowhow, erre ezt kapom válaszul:

 

"Tisztelt Benedek Úr,

Az idézett „híradás" egy három évvel ezelőtti sajtóhírünk alapján került fel a linkelt oldalra. Nem is értem, hogyan lehettek ennyire naprakészek. :)

Sárgyűjtő helyek építésével kapcsolatban az MME honlapján egy részletes anyag olvasható, de most ez szintén nem túl időszerű, ugyanis azokat a költési időszak kezdetén, április-május hónapokban, esetleg a másodköltés előtt (olyankor is gyakran építenek új fészket) júniusban, július elején érdemes készíteni.

Üdvözlettel:
Nagy Károly
monitoring és kutatási csoportvezető
MME / BirdLife Hungary"



Mit is fűzhetnénk mindehhez? Tavasszal dagasztjuk a sarat, ahogy bírjuk, addig meg osszátok ezerrel a hírt. A fecskéket azért ne már.

Azt még megkérdeztem írásban Nagy úrtól, hogy, ha ez egy hároméves sajtóközlemény, akkor hogyan fest az aktuális helyzet, ha lesz update, közlöm.

 

 

Szólj hozzá!

Címkék: fauna transition longemergency avárosaholélek


2013.05.23. 16:25 lsg404

Damanhur követei Budapesten


Damanhur, a portugál Tamera, a német Sieben Linden vagy a skót Findhorn mellett az ismertebb, kiépültebb európai ökofalvak közé tartozik. Piedmontban, Észak-Nyugat Olaszországban terül el, egy kis falu külső részein, természetvédelmi terület határában.

damanhur_magilla.jpg

Mennyire öko ez az ökofalu?


A melegvíz 70%-át állítják elő napkollektorokkal, az áram 35%-át napelemekkel és vízturbinákkal. A fűtési célú energiaszükséglet 90%-a megoldott a környékbeli erdők fenntartható kezeléséből.

Az élelmiszerszükségletük felét látják el saját termelésből, tartanak disznót, tehenet, van haltenyészetük. Termesztenek zöldséget, gyümölcsöt, gabonát, előállítanak tejet, mézet, bort, péksüteményeket.

Tevékenységük nagyobb része azonban nem kifejezetten a gazdálkodáshoz, önellátáshoz fűződik. Az ilyen központokhoz hasonlóan ők is képzéseket és rendezvényeket tartanak, melyek segítenek a közösség anyagi önfenntartásában, és erősítik az élő kapcsolatokat a külvilággal. Ezen kívül kísérleti projekteket menedzselnek, amelyekkel pályázati pénzekhez lehet jutni, és a fenntarthatóság terén máshol is bevethető modelleket kidolgozni.

Damanhur barlangjaiban vannak az Emberiség Templomai nevű eklektikus művészeti építmények, amelyek az online túra alapján úgy néznek ki, mintha valaki feltöltött volna a The Cell rendezőjének agyába több gigányi jehovista pamfletet, majd uralma alá rendelt volna egy hadseregnyi be-LSD-zett vakondot és egy hippi félszerzet kőművespáholyt, de a látvány a kétes ízlésvilágú képzőművészete mellett vagy ellenében is rémisztően lenyűgöző, vagy lenyűgözően rémisztő.

Damanhur egyébként saját, az évtizedek során folyamatosan csiszolódó alkotmányszerűséggel is bír, házi szabályrendszerben gyakorolva a bázisdemokrata elveket.

A Mag Vagy csoport járt már náluk, az ott készített kisfilmjük itt megtekinthető. Nem könnyen emészthető darab az émelyítő zongorafutamok, pánsípdallamok, és az ezó-spiri vonalon kötelező formanyelvi eszköznek számító giccses pátosz miatt, hát ezt nem vitatjuk, de vannak snittek a mindennapokról, facilitásokról benne.

Akárhogy is, 35 évnyi tapasztalat a fenntartható önmegvalósítás terén nem csak füst és félhomály. Három delegáltjuk jön Magyarországra, akik egy hét alatt ellátogatnak Gyűrűfűre, Krisnavölgybe, és Galgahévízre, megnézni ezeket a magyar ökoközösség-kísérleteket, illetve öko-spirituális szakértelmükkel hakniznak, gyorstalpaló kurzusokat adva.

Péntek este hat órára, a MagNet Bank központi fiókjának közösségi terében, egy fancy Andrássy úti épületben,  nyílt program keretében jönnek el a budapesti Helykeresők nevű, öko-életmód iránt fogékony érdeklődők laza közösségeként jellemezhető csoport estjére, ahol többek között én fogok tolmácsolni. Biztos izgalmas lesz, különösen nekem, mivel sosem tolmácsoltam még. Kiváló alkalom egy kis mélymerülésre az európai ökofalvak világában, a főváros szívében.



Szólj hozzá!

Címkék: öko spirit ökofalu kijövetel avárosaholélek helykeresők


2013.03.22. 09:30 lsg404

A lóhús-para


A téli hónapok élelmiszerbiztonsági negatív szenzációja a "lóhús botrány" volt, minden évre jut néhány kisebb-nagyobb anomália, amely a globális élelmiszerkereskedelem potenciális veszélyeire irányítja a figyelmet.

De mi is a baj a lóhússal?

A ló, mint ahogy az origo gasztrós cikkében olvasható, csak profik számára megkülönböztethető a marhától, kisütött állapotban.

A ló, persze, egy "cuki" állat, amibe kamaszlányok szoktak szerelmesek lenni, mielőtt jóval könnyebben menedzselhető fajtársaik hím egyedei felé fordulna az érdeklődésük. Meg kell hagyni, mi sem vagyunk fából, és amióta összebútoroztunk egy nyúllal, akkor sem tudnánk nyúlhúst enni, ha éppen másmilyen húst megennénk. Hülyeség lenne azt hinni, hogy régebben nem ették meg eleink hű hátasaikat, miután azok nem bírták már annyira a tempót, vagy nem úgy húzták az igát. Lókolbász ma is kerül a városi ember szeme elé is olykor, és ha ez így van, akkor azt valaki meg is eszi, különben nem árulnák.

A para tehát nem elsősorban azzal van, hogy "ló". Az a para, hogy nem mondta senki, hogy az. Nem mondták előre, hogy az van a Nestlé előrecsomagolt marhahúskrém-kajáiban, vagy az IKEA húsgolyókban. 

Az a para, hogy szenteskedő fejjel bírják nyilatkozni az élelmiszeripari tótumfaktumok, hogy "sejteni lehetett", hogy az új brit szabályozás "rákényszeríti" majd szegény kereskedőket a minél olcsóbb beszerzési útvonalak igénybevételére, fokozni fogja árérzékenységüket, és hát olcsó húsnak... homályos a forrása.

Nem az a baj, hogy ló volt benne. A mi kis kedvenc felvágottunk, a párizsi is összekacsintós szállóige alanya: "jobb ha nem tudod, mi van benne". Ahogy a Guardian publicistája írja, udvarias csend veszi körül a húsipart, hiszen minden értelmes fogyasztó érzi a lelke mélyén, hogy olyan alacsony árakon jut húshoz, ami fizikailag teszi lehetetlenné, hogy az a termék pontosan az legyen, aminek hívják, vagy amire utal a neve. Ebbe rondított kissé bele ez a botrány: tudtuk, hogy lovat is eszünk néha, most miért kellett ezt ki is mondani?

Ettünk mi már kutyát, macskát, valószínűleg dögöt is, max fehérjeliszt, csonthulladék formájában. Aki életében tért már be török kajáldába, annak ott elvileg a halal előírásai szerint, azaz ily módon vágott állatok húsát szolgálták fel:



Meg hát amúgy ki tudja azt megmondani, hogy abban a feltekercselt bigyóban, amit belekanyarítanak a pitába, mi is van? Nem mindegy? 890-ért, matarészegen, hajnal háromkor, nincsenek az embernek skrupulusai.

A bekebelezett táplálék, az életünk fenntartásának e tevékenysége tradícionálisan szakrális tevékenység. Az emberiség évezredekig konkrétan megünnepelte a kaját, erről szól a húsvét, az asztali áldás, az új kenyér cicomázása, a "vasárnapi ebéd" fogalma. Mi, modern városlakók viszont már elszakadtunk az ételünktől, nem tudjuk honnan jött, ki termelte, ki szedte le, ki csomagolta, és nem foglalkozunk vele, hétköznapi "közgazdasági" törvényszerűségnek fogadjuk el azt az egyébként üvöltő tébolyt, amit mondjuk a színházban, vagy egy novellában kiröhögnénk, vagy fanyarul vigyorognánk rajta, mégpedig azt, hogy ezer kilométerekre visszük el a határban nőtt zöldséget, hogy tökugyanolyat hozzunk másik ezer kilométerekről, és bemenjünk érte egy aszfalttal ölelt fémhangárba, idegen emberek között lavírozva egy nevetséges drótkocsival, miközben szar zene szól. És magyar húsként megvesszük a Spanyolországból idáig hurcolt, és magyar vágóhídon kinyírt disznót.

Persze nem kell ennek így lennie, létezik minőségileg jobb élmény, például ott van a Szatyor. Ez az élelem-beszerzési módszer azzal jár, hogy egy kellemes hangulatú boltba kell betérni, ismerősökkel találkozni. Mikor rendez egy Aldi vacsorát az ügyfélkörének, vagy műhelymunkát, amely hasznos fogások elsajátítása mellett még gyerekprogramnak is jó? Vagy ott vannak a dobozrendszerek. Vagyis az emberi kapcsolatok újraépítésére alapozott élelmiszerkereskedelem, mely alatt halkan dohog az internet masszív és omniprezens gépháza.




 

Szólj hozzá!

Címkék: média doboz helyitermék avárosaholélek


2013.03.15. 11:58 lsg404

A dobozos biogazda, a vízpartvédő, és a kanapészörfölő aktivista

A Birsbe mentünk munka után, ahol egy új dobozrendszer toborzóestje volt.

Héjjas Szilvia, a Kecskeméthez közeli tanyán tevékenykedő biogazda fog minden áldott héten elutazni a fővárosba annyi dobozzal, ahány előfizetője van, és lerakja ebben a ráday utcai kávézóban. A dobozba mindig idényzöldséget pakol, vagyis ami éppen megérett. Ez előrevetítve így fest:



birs01.jpg

és még így:


birs02.jpg

és így tovább.

Hideg, kemény kápé: 196k/év, ami 4900 HUF hetente. Elsőre soknak tűnhet, én a mi fogyasztásunkból, innen tudok viszonyítani: nekem nem kell 4.9k-nyi extra zöldség hetente. Neked attól még kellhet, ha mondjuk már kettőnél több tagú a háztartásod, vagy nem szoktál a Szatyorból rendelni.

Persze, ahogy korunk utcai költői szavalják, "ne csak nézz, láss is, van itt még más is".

A rendszer az AMAP Charta elveinek megfelelően működik, így visszaadva valami humánumot, valami érzést az élelembeszerzés aktusába. A Chartáról meglepően kevés és felületes információt adott a kereső így első körben, de logikusan is átgondolható, mire jó egy ilyen rendszer. A gazdának például biztos jobb, mert nem kell standpénzt fizetni, se hipermarketekkel alkudozni. A vásárló is jól jár elvileg, hiszen nincsen árrés. Finoman úgy tettem fel a kérdést a helyszínen, hogy a doboz tartalma ilyen áron versenyképes -e a biopiac áraival, és azt mondták, igen, jóval olcsóbb. Nem túl egzakt, de ez is valami. Aztán ott van a bizalmi viszony, ami kialakul. A vásárlóban kissé erősödhet a kapcsolat a termény, a föld, a természet irányába, ami mentálisan jót tesz, sőt, az AMAP kifejezetten támogatja a munka iránt érdeklődő fogyasztókat, hogy bevonódhassanak a gazdaság életébe, ha szeretnének. Aztán ott vannak az olyan távlatos hatások, hogy ezzel a kistermelők fennmaradását támogatja a város, amely meg azért jó, mert a helyi, családi gazdaságok a természeti táj karbantartásának, a helyi gazdaságok életerejének zálogai, mondhatni erősödik a város igényeit kielégítő vidék immunrendszere.

A helyi termelés, az élelmiszer-önrendelkezés elve egy Kecskemét-Budapest viszonylatban már sajnos sérül, mert a legszigorúbb meghatározás szerint 50 km-en belül kellene elfogynia minden kajának a megtermelés helyétől számítva, csak a felesleg mehet messzebre, de csak olyan helyre, ahol az adott terméket nem lehet megtermelni. Ez a fenntartható. De azért egy magyarországi viszonylatban ennél biztosan lazábban lehet ezt értelmezni, mert egy kétmilliós városnak nagyobb területre van szüksége maga körül. Egy regionális központként működő kisváros és a környékbeli falvak esetében jól működik az 50-es ökölszabály. Dehát még mindig jobb, ha kecskeméti paradicsomot eszik a pesti, mintha andalúziait, netán brazilt enne. 

Ha érdekel a dolog, a regisztráció folyamatos, kontaktok és még egy csomó infó itt.

Ezután a Sirályba mentem, a Fák a Rómain csoport meghívására, mert felkeltette az érdeklődésüket a múltkori poszt a vizes-növényes európai jógyakorlatokról. A Sirályba nem ott kell bemenni, ahol a címe van, és a weblapja olyan, hogy nem linkelem inkább, viszont igazi aktivista-fészek, adományalapú kocsmapulttal és az öreg házban valószínűtlenül terjeszkedő zegzugos terekkel, könyvtárral, beszűrődő szaxofonszóval, romantika és noir úszik a levegőben. Rövid ideig beszállhattam a közvetlen jövőtervezés folyamatába, aztán bevállaltam, hogy a Klímanagykövetség, és a Kék Zöld Álom projektet koordináló Climate-KIC nevű programot futtató, budapesti EIT-nexus révén elindítom ezt az ügyet, megírok pár e-mailt, aztán meglátjuk, történhet -e bármi érdekes ezen a vonalon. Ebben a tavaszi télben, az új pápával, a Google Reader beszüntetésének bejelentésével, a Negyedik Kiegészítéssel terhes cybertérben, és az elsődleges valóságban is, akkora búskomor kiábrándultság uralkodik jelenleg, hogy keserű mosolyokon kívül nem is várok semmit a fenti infók megosztásától, dehát ez a poszt a kedd estémről szól alapvetően.

Már várt rám Clover. Ő egy amerikai férfi, aki a Couchsurfing hálózaton keresztül talált tám, és Sara-Rose, illetve két (francia és flamand) srác után már a harmadik olyan vendégünk szándékozott lenni, aki direkt azért pályázott hozzánk szállásért, mert meg akart ismerni minket, a profilunkon feltüntetett öko-kötődések miatt. Vendégségbe nem tudtuk fogadni, és a találkozónk is hetek óta csúszott. Addig Clover sok kalandon átesett, szerzett bringát, ellopták tőle, belesétált az ELTE diáktüntetésébe, ott egy lány eligazította a Sirály és a Müszi felé, interjút készített a wekerle telepi transition csoport skót vezetőjével, bulizott az Instantban és a Corvintetőn, kifestette a szobát, ahol szállást kapott, és persze a kislányával töltött időt, aki nem sokkal több egyévesnél, és akinek az édesanyja éppen egy budapesti, 90 év körüli néni emlékiratait írja, együtt vele. Sok felfedezést egyébként nem hozott a beszélgetés, az a fajta volt, amikor ráismerünk arra, hogy az illetővel gyakorlatilag ugyanazt próbáljuk csinálni, és ezért még lesz dolgunk egymással biztosan. És ittunk pálinkát.

A ciklon első szemerkélő esőcseppjei alatt tekertünk haza. 


Szólj hozzá!

Címkék: doboz öko arcok karc klímanagykövetség helyitermék avárosaholélek


2013.03.08. 10:29 lsg404

Kék Zöld Álom


A Római Part tervezett beépítése ismét aktualitást ad a modern városok és az őket átszelő folyók közötti szerves, lélegző kapcsolat, kölcsönös erőforrás-hasznosítás témájának.

A permakultúra tizenegyedik alapelve szerint a szélek, a határok az elsődleges és legfontosabb zónái egy adott élettérnek. Könnyű megérteni, miért: a széleken mindkét határos élettér hatásai érvényesülnek, ezért ott a leggazdagabb a diverzitás, hiszen a mindkét területen otthonos fajok egymással is találkoznak, és ehhez még jönnek a kifejezetten az átmeneti zónát kedvelő életformák is. Ezért olyan fontos élőhelyek az ártéri erdők, a folyótorkolatok, vagy akár a rétek és erdők határterületei.

A modern városok és folyóik kapcsolatának történelme hullámzó, az egykor a települések koszorúereiként szolgáló természetes folyóvizek sok esetben óriás szennyvízelvezetőkké váltak, teljesen leválva az őket körülvevő metropoliszok élettereiről. Budapest tankönyvi esetté fejlődöt e tekintetben, a rakparton húzódó autópályáival, melyek hatásait tompítani próbálják az olyan kezdeményezések, mint a Plázs, és az olyan csoportok, mint a Valyo.

A Blue Green Dream projekt célja, hogy várostervezők, mérnökök, vízügyi szakemberek együttműködésével megoldásokat dolgozzon ki a modern nagyvárosok olyan problémáira, mint a túlhevülés, az áradások, vízellátási zavarok, zajterhelés, szennyezett levegő, elsősorban az esővíz elfogásával és betárolásával, illetve a városi vegetáció fejlesztésével, leginkább zöld tetők révén. A növényzet felszívja a vizet, segít hűvösen tartani a tetőket, a város klímáját pedig természetes módon kondícionálja. 

Emberhalálokkal dobálózni eléggé bulvárízű fogás, mégis tagadhatatlan, hogy akár egy fokos hőmérsékletcsökkentéssel ezrek életét lehetne megmenteni - a 2003-as európai hőhullám direkt oka volt ötvenezer városlakó halálának.

A Blue Green Dreamben leginkább oktatási intézmények és néhány hi-tech vállalat vesz részt, de a brit szupermarketlánc, a Sainsbury is beszállt egy 120 ezer eurós PhD kutatás finanszírozásával, amelytől jelentős energia-megtakarítást remél. Az ilyen üzletekben üzemelő számos hűtő- és fűtőberendezés rengeteg elillanó hőt termel feleslegesen, ennek hasznosítása az áruházlánc célja. A teherautó-forgalom zaját pedig növényfallal tervezik tompítani.

A klasszikus berlini repülőtér, a Tempelhof főépülete sokáig a világ legnagyobb területű összefüggő tetőzetével rendelkezett, és még most is a harmadik helyen áll ezen a listán. Erre a tetőre most az esővíz betárolására és hasznosítására alkalmas rendszert telepítenek, a kísérlet célja, hogy megvizsgálja, mennyi vizet takaríthat meg ezzel a német főváros. Hasonló kék-zöld projektek indulnak Párizsban és Rotterdamban is.

London városa rendszeresen komoly EU bírságot fizet a Temzébe vezető szennyvízcsatornák gyakori túltöltődése miatt. A "kék-zöld" megoldások segíthetnek a városnak a rendszerre alkalmanként ránehezedő rendkívüli nyomás tompításával, hasonló megoldásokat már sikeresen alkalmaztak Philadelphiában, Portlandben és Melbourne-ben.

A Blue Green Dream a Climate-KIC keretében zajló, első körben négyévesre tervezett projekt. A Climate-KIC (Knowledge-Innovation Community, Tudás-Innovációs Közösség) az EU (budapesti székhelyű) innovációs központjának (EIT) egyik munkacsoportja, amelyben innovatív cégek, oktatási intézmények és a közszféra képviselői dolgoznak együtt fenntarthatósági projekteken, és amely saját önkéntes-hálózatában több Klímanagykövet is képviseli hazánkat. A hálózat egy brit PR-szakértő önkéntesét éppen a Nagykövetséggel (illetve a magyar Ozone Network tévécsatorna szerkesztőségével) kapcsolta össze ez a program. Helen Salisbury-nek jómagam mutathattam be a Nagykövetség tevékenységét, amíg veterán tagjaink Spanyolországban ismerkedtek helyi kezdeményezésekkel a Climate KIC évente megrendezett rotációs, helyi szintű kapcsolatépítő szakaszában, november végén.

A Római parti események  egy szép, rekreációs, természetes övezet megtartását követelő civilek, és a terület ingatlanfejlesztésében érdekelt gazdasági-politikai érdekcsoportok összecsapásának tűnhet. Azonban azt sem állítja senki, hogy a Rómain minden a legnagyobb rendben. Ha már itt van Budapesten az EU egyik legfőbb szellemi műhelyének koordinációs bázisa, amely a városok és a természetes megoldások optimalizálásával törekszik  az élhetőbb Európa megteremtéséért, és ha Blue Green Dream projektbe szabadon lehet nevezni bármilyen európai projektet, vajon nem lenne -e érdemes a Római Part fejlesztését a "Hippik versus Tőke" narratívából kiemelve a civilek, az önkormányzat és a magántőke együttműködése felé terelni, akár egy budapesti kék-zöld projekt kezdeményezéseként?







Szólj hozzá!

Címkék: öko transition permakultúra EU avárosaholélek


2012.10.31. 20:43 lsg404

susnyás podkaszt #03 - Nightriders





szhmv03_cover_blog.jpg

 

Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #03 - Nightriders


LETÖLTÉS itt.

 

 

Havasi Zoltánnal, a Budapest Bike Maffia vezetőjével beszélgetünk

 

A BBM egy kerékpáros banda, akik szociális célú tekerést végeznek, hajléktalanoknak és egyéb rászorulóknak osztanak ki adományt, szerte a városban, szervezett akciók keretében, önkéntesen. A miértekről, hogyanokról, motivációkról, filozófiáról beszélgettünk, meg a lokális-globális helyzetekről, a Critical Mass megszűnéséről, a téli kerékpározásról. Hangvillanások erejéig megjelenik a nightride, a susnyás bringatúra, a kazinczy utcai vibe, játszik a Noosebomb együttes.


Linkek, jegyzetek:

BBM Facebook

Hétkerék Szimplabringa Pince Facebook

Nightride Facebook

Böjte Csaba

Zene:

Noosebomb - Hell Bent For Retirement
Hybrid - Break My Soul

Az adásokat tartalmazó posztokat ezen a linken lehet fellelni:

 

susnyas.blog.hu/tags/podkaszt

 

Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, minden hónap utolsó napján, vagy teljesen máskor.

Mire jó a podkaszt?

Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!

 

Szólj hozzá!

Címkék: bringa arcok mozgalom podkaszt avárosaholélek


2012.09.30. 20:18 lsg404

susnyás podkaszt #02 - Karbon Kid

 

Szemcsés Hangullámokon Megszakadó Vétel #02 - Karbon Kid by Susnyas Transmissions on Mixcloud

 

szhmv02_cover_v2.jpg



Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel #02 - Karbon Kid

LETÖLTÉS itt!


Ferenczi Attila avat be minket abba, hogyan lehet a British Council pályázata keretében összeverődő fiatal csapatból egy önálló, öko ügyek mellett elkötelezett civil szervezet, mi a klímaváltozás koncpeciójának helyzete az össztársadalmi diskurzusban, és, hogy mi az az itai-itai betegség, közben megismerjük az ökuka ötletét, és iszunk házipálinkát, az ELTE TTK előtti asztalokon. 




Linkek, jegyzetek:


Klímanagykövetség

Ökuka




Zene:

Glitch Mob - Animus Vox

Maica Mia - Swollen Eyes


Tom Worrall - Captain Planet and the Planeteers Theme Song 




Az adásokat tartalmazó posztokat ezen a linken lehet fellelni:

http://susnyas.blog.hu/tags/podkaszt

 

Szemcsés Hanghullámokon Megszakadó Vétel a késő éjszakai beszélgetős és zenés rádióműsorok hagyományait követi, de változatos rádiós műfaji megoldásokat keverve - a riporttól a montázson át a hangjátékig -invitálja a hallgatót egy 1 órányi és 11 percnyi audiótripre, minden hónap utolsó napján, vagy teljesen máskor.


Mire jó a podkaszt?

Az odafigyelős rádióműsorok hallgatásának a XXI. században is van létjogosultsága. Sétához, tömegközlekedéshez, bringázáshoz, magányos kutyasétáltatáshoz, diótöréshez, borsófejtéshez, horgászáshoz, takarításhoz, copy-paste melókhoz, vagyis minden olyan tevékenységhez jó, amihez nem kell koncentrált értelmező agykapacitás. Zenék mellett illesszünk podkasztokat is médialejátszó-eszközünkre, és ismerjük meg új oldalairól a világot!

 



 

Szólj hozzá!

Címkék: arcok mozgalom klímanagykövetség longemergency podkaszt avárosaholélek


süti beállítások módosítása